- Interjú Pap Zoltánnal
- Interjú Varga Teréziával
- Interjú Kormos Katalinnal
- Interjú Gerges Anitával
- Interjú Fekete Szandrával
- Interjú Tompa Richárddal
- Interjú Bulla Dáviddal
- Fiatal kutatóink
Interjú Bulla Dáviddal
„Ez most a mérésekre és kiértékelésekre való készülődés időszaka, irodalomkutatással egybekötve. Tisztában kell lenni az adott elemek tulajdonságaival, előfordulásával. Huszonkét hónapos a projekt, vannak indikátorok, tehát pontosan követhető a munka…”
- Tanszéki mérnök vagyok.
- Az mit jelent? Milyen feladatokat?
- Mindazokat, amelyek a tanszéken adódnak a projekttel kapcsolatban: geofizikai műszereknél bemérést, beszabályozást, szoftverfrissítést, adatformátum illesztést stb., szoftverek telepítése, mérések kiértékelése stb...
- Mit takar a „műszaki állomány”?
- Példának mondanám a georadart. Nem egy olcsó műszer, ennek a beüzemelése, „karbantartása” az egyik feladatom. Elektromágneses hullámok segítségével, egy antennából bocsát ki jelet, ez behatol a talajba, és a visszavert hullámok segítségével - itt az idő és a sebesség számításával - következtethető ki, hogy milyen ott a talaj, milyenek a rétegek, van-e üreg például. A tanszéken háromféle antennával rendelkezünk, van egy 100 MHz-es, egy 500 MHz-es és egy 1,2 GHz-es, ezeknek a jelentősége az, hogy a különböző frekvenciák kapcsán a behatolási mélység más és más, ugyanakkor a felbontóképesség is egy olyan adat, ami különböző. Mindegyiknek van előnye és hátránya. A legutolsónál (1,2 GHz) a behatolási mélység alacsony, de jó a felbontóképessége, kb. maximálisan ötven centiméterig nagyon jó képet lehet kapni, kisebb objektumokat ki lehet mutatni. Alkalmas mondjuk falban vezetékvizsgálatra is… A középső (500 MHz) akkora, mint egy iskolatáska, ezzel már mélyebb rétegeket lehet vizsgálni, a leírás szerint kb. öt méter körüli mélységig, persze ez függ a talaj típusától is, mennyire homogén, mennyire sűrű. A felbontóképessége már viszonylag rosszabb. Végül a 100 MHz-es, ennek a behatolási mélysége a legnagyobb, az antenna mérete is természetesen, a felbontóképessége rosszabb. Hogy folytassam a készülékek sorát, amikkel foglalkozom, vannak szeizmikus műszerek is, amelyekkel a rugalmas hullámok beérkezését tudjuk érzékelni, Summit II Plus a neve, ezekre geofonokat lehet kötni egy terítésen, és akár mobiltelefonról is vezérelhető a rendszer Bluetooth (Allocator) által. Van protonprecessziós magnetométerünk, ezzel mágneses mérést lehet végezni, nagyon érzékeny a külső behatásokra, olyan helyen nem is lehet vele mérni, ahol autóbusz közlekedik például, továbbá ott a VLF, a Very Low Frequency készülék, ami alacsonyfrekvenciás elektromágneses hullámokat érzékel, és ez alapján lehet a talajban vizsgálódni. Ennek sem túl nagy a behatolási mélysége, felszín közeli mérésekre ad lehetőséget. Van egy Diapir 18- as műszerünk, amivel geoelektromos méréseket lehet végezni (szondázást) terepen. A kőzetfizikai laborban akusztikus mérőberendezést telepítettünk nem régen, amellyel triaxiális nyomás alatt lehet kőzetmintákat vizsgálni, de ezzel az egyik doktorandusz foglalkozik.
- Mennyire kell informatikusnak és mennyire geofizikusnak lenni?
- Az informatikai tudás nélkülözhetetlen. Az a szerencsém, hogy engem az informatika is mindig érdekelt. A telepítés és a feldolgozás komoly informatikai hátteret kíván, különösen akkor, ha problémát kell elhárítani.
- Milyen előzményei voltak ennek a megbízatásnak?
- 2010-ben végeztem itt a Geofizikai Tanszéken geofizikusmérnökként. Nehéz volt állást találnom a szakmámban, sokáig nem is akadt megfelelő, majd 2012-ben kaptam ajánlatot, annál a cégnél, ahol a nyári gyakorlatomat is végeztem, és a diplomamunkámat is írtam. Már korábban ígértek nekem helyet náluk, de a gazdasági válság hatása megmutatkozott, viszont amikor a lehetőség adódott, alkalmaztak. Alig telt el pár hónap, amikor kerestek a tanszékről, és állást kínáltak. Hosszas mérlegelés után ezt választottam.
- Már látható, hogy a CriticEL munkákban milyen tennivalókat kell elvégezni?
- Ez most a mérésekre és kiértékelésekre való készülődés időszaka, irodalomkutatással egybekötve. Tisztában kell lenni az adott elemek tulajdonságaival, előfordulásával. Huszonkét hónapos a projekt, vannak indikátorok, tehát pontosan követhető a munka.
- Beszéljünk egy keveset a korábbi időszakról...
- Én még az ötéves egyetemi képzésben végeztem. Engem a fizika mindig is érdekelt, már kisgyerekkorom óta fizikával akartam foglalkozni. A geofizika volt az egyik lehetőség, amely minden szempontból optimális volt: itt lakom a közelben, nem akartam messzire menni, úgy gondoltam, ez a szakirány nekem jó lesz, megfelel az érdeklődésemnek. A geofizikán belül a diplomám karotázs témájú volt, „A mélyfúrási geofizikai módszerek alkalmazása meghibásodott víztermelő kutak vizsgálatában”, azaz kúthibák feltárása geofizikai módszerekkel, és ezekre kellett még fejlesztési javaslatokat tenni.
- Ez egy elég újszerű dolognak tűnik…
- Ezt a témát gyakorlatiasabbnak gondoltam, de a geofizikának vannak még nagyobb területei, mint például a szeizmika, a geoelektromos vizsgálatok, és persze a karotázs. Szerencsés voltam, mert a gyakorlati helyemen éppen ilyen jellegű problémák adódtak, ezeket meg kellett oldani, és ezt a diplomamunkám során is felhasználhattam. Miskolcon, a Geoservice Kft.-nél voltam gyakorlaton.
- Alternatívaként nem került szóba, hogy külföldre menjen dolgozni?
- Igen, felmerült ennek a gondolata is - mivel az öcsém már kint van külföldön egy ideje -, amikor jött az ajánlat a cégtől és elfogadtam. Németország lett volna a választott célpont, viszont ez így kedvezőbben alakult, szakmai tapasztalatot egyszerűbb így gyűjteni.
- Milyen tudást adott a tanszék?
- A tanszék és az oktatás kifogástalan. Az más kérdés, hogy Magyarországon a munkahelyekkel hogyan állunk és mennyi pénzért lehet elhelyezkedni – akár jogász, akár gazdász stb. -, de itt tanulni mindenféleképpen jó. Nagyon pozitív, kellemes emlékeim vannak egyetemista koromból a tanszékről – részben ezért is jöttem most ide -, az oktatók nagyon segítőkészek voltak, és természetesen most is azok a jelenlegi munkámban.