- Interjú Pap Zoltánnal
- Interjú Varga Teréziával
- Interjú Kormos Katalinnal
- Interjú Gerges Anitával
- Interjú Fekete Szandrával
- Interjú Tompa Richárddal
- Interjú Bulla Dáviddal
- Fiatal kutatóink
Interjú Pap Zoltánnal
Pap Zoltán, doktorandusz: Kézzelfogható eredményt kell produkálni
Pap Zoltán a Miskolci Egyetem Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézetének doktorandusza. 1983-ban született.
Kutatásainak témája: a mechanikai alapon működő dúsító berendezések alkalmazhatósága kritikus anyagok esetében; ásvány előkészítési, dúsítási vizsgálatok elvégzése, kiértékelése.
Mivel foglalkozik most konkrétan?
Jelenleg a NiMH akkumulátorok feldolgozásával foglalkozom egy csapat tagjaként, a kísérletek során a mechanikai eljárásokkal történő előkészítés lehetőségét vizsgáljuk. Ez egy köztes folyamat mintavételezés után hozzánk került anyagot aprító, osztályozó és dúsító berendezések kombinálásával elődúsítjuk a további kémiai eljárástechnikai vizsgálatokhoz. Ez a fő téma, amivel jelenleg foglalkozom.
Mi a célja a műveleteknek?
Az akkumulátorokban fellelhető kritikus és egyéb hasznos elemek feldolgozása, amiket vissza szeretnénk jutatni a nyersanyag körforgásba. Ezeknek a visszanyerése a fő feladat, valamint az egyes elemek szelektív leválasztása.
Milyen elemekről van szó?
Nagyon sok fajta elemről beszélhetnénk, de most maradjunk az Európai Unió által meghatározott kritikus elemeknél.
Hogyan került bele ebbe a kutatásba?
Igazából régóta kapcsolatban állok az intézettel. Egyrészt, itt is végeztem a tanulmányaimat, és más projektekkel kapcsolatban is részt vettem az intézet kutatási feladataiban korábban. Adott volt a lehetőség, ha beindul ez a projekt, a kritikus elemek újrahasznosító, feldolgozó kutatásival összefüggésben, akkor én is be tudok kapcsolódni ebbe. Ami egy másik vonalon, kicsit a doktori témám is, hiszen alapvetően doktorandusz vagyok, és a jelenlegi kutatásaim is kapcsolódnak az örvényáramú szeparátor fejlesztéséhez.
Megmondaná, mi ez az örvényáramú készülék?
Az örvényáramú szeparátor segítségével az anyagokat vezetőképesség alapján tudjuk szétválasztani. A berendezés maga nagyon hasonlít egy egyszerű szállító szalagra, de a készülék végén elhelyezkedő dobban egy belső mágneses dob helyezkedik el. Ennek a dobnak a felületén váltott pólussal helyezkednek el a ritkaföldfém mágnesek, melyeknek a forgatása során a vezetőképes szemcsékben örvényáram keletkezik, és ez okozza később a szemcsék eldobódását a szalag végén. Főként a különböző színesfémhulladékok feldolgozása során alkalmazzák, például egy autó feldolgozásból a különböző nem vas öntvény darabokat tudjuk dúsítani. Ennek a berendezésnek a többirányú fejlesztése is a célom a doktori képzésem során. Amelyről tételesen még nem lehet beszélni, mivel bizonyos mértékig nem publikus, hiszen van benne szabadalmi lehetőség is. A berendezésnek a működésével kapcsolatban is, van egy újszerű statisztikai, matematikai meghatározási módszer, erről most készül egy publikáció. Ezzel összefüggésben zajlanak most, párhuzamosan, tennivalók.
Ennek a cikknek Ön a szerzője?
A fő szerzője én vagyok, de Dr. Gombkötő Imrével, Dr. Nagy Sándorral és Dr. Debreceni Ákossal társszerzőkkel együttesen készítjük. A Nemzetközi Ásványelőkészítési Világkongresszusra készül ez a munka.
Nyúljunk még vissza, ha kérhetem, a korábbi évekhez...
2009-ben szereztem meg a diplomámat, mint előkészítéstechnikai mérnök, még az osztatlan, ötéves rendszerben végeztem. Magát a diplomatervet pernyealapú talajstabilizálásból írtam. Útpálya szerkezetek alsó homokrétegéről volt szó, a bázisréteg stabilizálásának céljára végeztünk kísérleteket pernyével, hogy kiváltsuk vele a cementalapú kötőanyagokat. Utána értesítettek az intézetből, hogy van lehetőség itt dolgozni. Akkor futott a RECYTECH nevezetű projekt, ami a roncsautók újrahasznosításával foglalkozott. Ekkor kezdtem először az örvényáramú szeparátorral megismerkedni. A kritikus elemekkel akkor igazán nem foglalkoztunk, ez a probléma csak később került a középpontba. Persze, voltak megelőző kutatások, Magyarországon is foglalkoztak ezekkel az elemekkel. Primer oldalon már az akkoriban elvégzett kutatások is bizonyították ezen elemek fellelhetőségét, de a kitermelhető mennyiség és a vele járó költségek szempontjából nem érte meg a befektetést. Világszerte az volt a tapasztalat hogy valamilyen fő ásvány termelése mellett foglalkoztak csak ezekkel a kritikus elemekkel, mint például Kínában ahol a vasérc feldolgozás mellett termelték ki a nehéz lantanoidákat. Persze ez a helyzet most már megváltozott. A projekt során mi a fehérvárcsurgóról származó minták a vizsgálatával kezdtünk, másik vonalon pedig a pátkai fluorital kapcsolatos mérések zajlottak. Jelentős szakirodalmi kutatást végeztünk, hogy rendesen átlássuk azt az üzemet, amiből a minták érkeztek. Ez azért volt fontos mivel a múltban történt átalakítások során teljesen más meddő rétegekkel lehetett találkozni az iszaptároló kazetták vizsgálata során. Szükséges volt ez a munka ahhoz, hogy a vizsgálati módszerek kidolgozásához értékes információkat kapjunk.
Milyen lehetőségeket ad ez a CRITICEL?
Feltétlenül tágítani tudjuk a szemléletünket, új nézőpontból láthatunk kutatási tennivalókat, megismerhetünk új anyagokat, új berendezéseket, mivel igenis rengeteg fejlesztés történt csak azért hogy ezeket az anyagokat dúsítani tudják világszerte. A személyes tapasztalatszerzés és a fejlődés szempontjából, ez egy jó lehetőség arra, hogy egy újabb darabbal gazdagítsam a tudásbázisomat.
Ez azt jelenti, hogy nem is került volna a látóterébe ez a téma?
Valószínűleg nem találkoztam volna ilyen formában ezekkel az anyagokkal. Nyilván, ha az embernek van egyfajta tudományos érdeklődése, olvas a témához kapcsolódó fórumokat. Ez a témakör elég nagy port kavart a médiában, amikor Kína bevezetett bizonyos szankciókat, ezért mielőtt beindult a projekt én már tisztában voltam néhány részlettel.
Van egy versenyfutás a világban, mindezek kiaknázásához...
Így van.
Bele lehet szólni ebbe a kérdéskörbe?
Primer oldalon, Magyarország nem feltétlenül potenciális versenyző. Egyrészt nagyon elszórt ezeknek a kritikus elemeknek az eloszlása világszerte, ahol koncentráltan van jelen azok az országok nyilván, akik főként versenyeznek. Viszont szekunder oldalon, a másodnyersanyagok oldalán bárki csatlakozhat a vetélkedéshez. Hazánkban is volt egy jelentős mennyiségű elektronikai hulladék felhalmozódás, amivel azért már lehet számolni. Eddig az esetek nagy többségében csak gyűjtötték ezeket az anyagokat, s eladták olyan országnak, amely ezeknek a feldolgozásával foglalkoztak. De, ha azt akarjuk mondani, hogy legyen helyben olyan üzem, amely ezeknek a feldolgozásával akar foglalkozni, akkor erre adott a lehetőség, mert ez a hulladék folyamatosan keletkezik. Az elektronikai ipar elég dinamikus léptékben fejlődik, egyre több olyan eszköz készül, amely elavulttá válik, szinte pillanatok alatt. Ahogy lejön a szalagsorról, a másik gyártó már kiadott egy korszerűbbet. Az emberek folyamatosan megveszik a legújabb készülékeket, s ami előzőleg használtak azon vagy túladnak, vagy pedig a szemétbe kerül. Elég, ha belegondolunk abba hány darab mobiltelefon volt a saját tulajdonunkban az elmúlt 5 évben.
Időben, milyen megkötései vannak a projektnek, például az Ön vagy az Önök számára?
Ez a kétéves projekt idő, ami rendelkezésünkre áll, abba úgy szűken belefér az, hogy valami kézzelfogható dolgot produkáljunk. Nekünk, a ránk osztott alapvizsgálatokat kell, elvégeznünk, ezért vagyunk felelősek. Számít a véleményünk, hogy elmondjuk: ezzel az anyaggal milyen volt dolgozni vannak észrevételeink, amelyek úgymond beépülnek a kutatási összeredményekbe. Hivatalosan, a projekt teljesítéséhez kapcsolódóan, meghatározott feladatokkal rendelkezünk. Maga a kutatás olyan, mint az alapkő letététele. Lesz egy stabil kis kockánk a föld alatt, hogy erre ki fog építeni az nyilván már nem tőlünk függ. Most alapjaiban kutatjuk, hogy milyen potenciállal rendelkezünk, az országon belül. Főleg hazai szempontból érdekes ez a projekt, mivel elég komplex elemzést végzünk, hogy meghatározzuk: milyen fajta és mennyi elektronikai hulladék keletkezik, és ezeket hogyan tudjuk olyan gazdaságos technológiával feldolgozni, ami megéri a befektetést. Másrészt nem igazán van más lehetőségünk, mert ha nincs nyersanyag, akkor a hulladékból kell kinyerni. Ez a szekunder vonalra vonatkozik. Biztos, hogy hosszú távon érdemes és kell is vele foglalkozni.